Míg Magyarországnak a széthullás sokkját és tragédiáját hozta 1918, Lengyelország visszanyerte önálló államiságát, megszabadult történelmi tragédiájától, többszöri felosztásától. Idén számos eseménnyel emlékeznek meg a 100 éves évfordulóról - külön tanácskozást rendeztek az elmúlt évszázad gazdaságtörténetének áttekintésére.

A Rzezczpospolita című lap azt a kérdést tette fel: hol is lennének a lengyelek, ha az utolsó 100 évben folyamatosan demokratikus körülmények között fejlődhetett volna Lengyelország gazdasága. Az utolsó negyedszázad azt bizonyítja, hogy nagyok az ország erőforrásai, az emberek készek keményen dolgozni, a vállalkozók energiájával és kreativitásával nincs baj. A külső körülmények azonban sokáig nem voltak szerencsések.

Kapcsolódó

Indulás és katasztrófa

A szuverén államiság folyamatossága nem adatott meg a lengyeleknek. A függetlenné válás, 1918 után következő 20 évben sikerült lerakni a gazdaság alapjait. Kiváló stratégák irányítottak a fejlődést, a vezetésükkel az ország sok fontos dolgot ért el: például továbbfejlesztették a gdyniai kikötőt, létrehozták a központi ipari kört és nem utolsósorban megteremtették az erős nemzeti valutát.

Ezt a szerencsés időszakot a hitleri Németország támadása szakította meg. A második világháborúban az ország gyakorlatilag megsemmisült. Az ipar odalett, a  kulturális örökséget éppen hogy csak sikerült megmenteni. Ezt követően, 1945 után dacára a piacellenes rendszernek a lengyelek óriási erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy újjáépítsék és iparosítsák az országukat.

Fordulat

Az úgynevezett szocializmus időszakában úgy álltak be a boltok előtt kígyózó sorokba az emberek, hogy nem is tudták mit árulnak. Amikor már volt már valaki mögöttük, megkérték, hogy foglalja a helyüket, amíg előre mennek megnézni, mit lehet itt vásárolni. Gyakorlatilag mindenből hiány volt, az ember az akkori Lengyelországban nem is "vásárolt", hanem "szerzett".

Ehhez képest a rendszerváltás sokkoló fordulatot hozott. Amikor e sorok írója 1990-ben 10 év kihagyás után visszatért az országba, megdöbbenve látta a közértek bőséges kínálatát. A kígyózó sorok eltűntek és a kínálat nagyobb és különlegesebb volt, mint Magyarországon. Azóta 30 év telt el, a lengyel bútorok, autóalkatrészek, vegyi áruk, kozmetikai cikkek ismertek lettek az egész világon, a varsói tőzsde szárnyal, a bankrendszer stabil, az építőipar lendületben van - hangzott el a tanácskozáson.

Önbizalom

Az 1989-eshez képest GDP több mint ezermilliárd zlotyval nőtt mai árfolyamon számolva. A 38 és fél milliós ország egy főre eső GDP-je az IMF adatai szerint meghaladja a 16 ezer dollárt (4,2 millió forint), amellyel már hajszálra megközelítette Magyarországot  Lengyelország "exportnagyhatalom" lett, kivitelével behozott számos európai államot. Nincs tehát miért szégyenkeznie - vélték a fórumon felszólaló közgazdászok.

Ugyanakkor vannak olyan figyelmeztető jelek, amelyek arra utalnak: hiba lenne, ha a lengyelek azt hinnék, itt az ideje, hogy megpihenjenek a babérjaikon. Az ország uniós csatlakozása óta becslések szerint kétmillióan vándoroltak ki főként Nagy-Britanniába, Németországba, Franciaországba és Írországba. Bár sok pénzt utalnak haza, hiányoznak a hazai munkaerőpiacról, helyüket főként ukrán vendégmunkások töltik be.

Az ország előtt álló feladatok nem különböznek más társadalmak kihívásaitól. Erősíteni kell az oktatást, támogatni az innovációt és az esélyegyenlőséget, meg kell őrizni a gazdaság versenyképességét. A piaci viszonyoknak korrektnek, átláthatónak kell lenniük. Külön figyelmet érdemel a még mindig főként szénalapú energiatermelés, amelyet környezetbarát, okos energetikának kell felváltania.

A fotó forrása: Pixabay