Éveken át kölcsönös bizalom és támogatás jellemezte Németország és a kelet-közép-európai országok kapcsolatát, ám a menekültválság szembe állította a feleket - kezdi elemzését a Financial Times (FT). Az uniós belügyminiszterek a múlt héten keresztülverték az EU kötelező kvótáiról szóló javaslatát annak ellene, hogy Csehország, Szlovákia, Magyarország és Románia ellenezte, Lengyelország vonakodott elfogadni és a balti államok is aggódnak miatta.

Az érezhető feszültségeknek hosszan tartó következményei lesznek. Azt tapasztaljuk, hogy elidegenedik egymástól Németország és Kelet-Közép-Európa, egyre kevésbé nyitottak a másik álláspontja iránt, sőt a bizalmatlanság is erősödik - idézte az FT Stefan Meisert, a berlini DGAP kutatóintézet szakértőjét. Ez újdonság ahhoz képest, hogy egy évtizeddel ezelőtt, a térség államai örömmel masíroztak be az EU-ba, ahol a főként német pénzből finanszírozott támogatások vártak rájuk.

Jobb-jobb ellentét

A pénzügyi, majd az azt követő adósságválság kezelése idején a keleti EU-tagországok támogatták Berlin kemény fellépését az adóssokkal, elsősorban Görögországgal szemben. Ugyanakkor a cudarrá vált világban keleten és nyugaton is megerősödtek a nacionalista pártok. Németország üdítő kivételt jelent ez alól, hiszen Angela Merkel egy évtizede jobb-középről irányítja az országot, ami egyben erősíti az EU stabilitását.

Ezzel szemben áll a radikális jobboldal megerősödése egyes országokban, amire a legjobb példa Magyarország. Jog és Igazságos Pártjának várható őszi győzelmével Lengyelország is kikerülhet a centrista irányítás alól. Ezzel egyidejűleg olyan balközép politikusok is menekültellenes retorikát használnak, mint Milos Zeman cseh elnök.

Időbe telik

A kelet-európaiaknak kevés tapasztalatuk van a bevándorlásról, jóval nyugati szomszédaik mögött kullognak a többféle etnikum együttélésében. Ami azt illeti Németországban is csak 2000-ben mondták ki, hogy a társadalmat átformálta a migráció. Tanulási idő azonban nincs - igaza van Merkelnek, amikor megállapítja, hogy a válság itt van és itt is marad a belátható jövőben.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki a múlt héten morális imperializmussal vádolta Merkelt, a jobboldali válasz standardjának kialakítójaként lép fel, és nem lehet azt mondani, hogy ne lennének támogatói országán kívül is. A múlt héten a bajor konzervatív CSU, Merkel pártja, a CDU örök partnere látta vendégül.

A maga módján képzeli

Merkel elereszti a füle mellett Orbán provokációit. Láthatóan arra törekszik, hogy a saját elképzelése szerint kezelje a válságokat. Hogy mit szeretne, azt szavakban már világossá tette, de ennél többre van szükség. Hosszú távra szóló rendszerre van szükség, nem olyanra, amely csak az idei óriási bevándorlási hullámot kezeli. Nincs értelme megállapodni az érkezők elosztásáról, mielőtt látjuk, hány emberre számíthatunk, mert ez esetben biankó csekket állítunk ki - mondja Janusz Reiter, varsói politológus.

Nagy szerencse, hogy az elfogadott uniós költségvetés, amelynek legnagyobb donora Németország, 2020-ig van érvényben. Ezért nem várhatók ezzel kapcsolatban kemény viták mostanában. Berlini politikusok azonban jelezték, hogy a jelenlegi szívózás egyszer sokba kerülhet a kelet-közép-európai országoknak.

Még az oroszok is

Eközben a régió államai, főként Lengyelország és a balti országok idegeskednek az oroszok kiszámíthatatlansága miatt is. Az ukrán válság megmutatta, milyen durva következményekkel járhat Vlagyimir Putyin államfő terjeszkedési vágya. Az itteni államok NATO-tagsága nem elég megnyugtató egy olyan világban, amelyben indirekt eszközökkel - például bizonyos politikai erők támogatásával - vívják a "háborúkat".

Nagyon sötéten is láthatják a helyzetüket. Az USA-t leköti a közel-keleti válság, Nagy-Britannia magával van elfoglalva, Franciaország gazdaságilag gyenge, Németország pedig esetleg magára hagyhatja a térséget, hogy megegyezzen Moszkvával. Ezért aztán az orosz befolyással szembeni biztonság erősítése része lehet egyfajta hoci-nesze biznisznek. Cserébe felpuhulhat a kelet-európaiak álláspontja a menekültkérdésben - véli az FT publicistája.