A horvát Öko Kvarner Egyesület szerint amennyiben nem tesznek nagyon gyorsan valamit a még élő példányok megmentése érdekében, a sonkakagylók az év végéig teljesen kipusztulhatnak az Adriai-tengerben. Tudósok ezért a napokban az államfőhöz, a kormányfőhöz és a házelnökhöz fordulnak, hogy adjanak meg minden állami támogatást ahhoz, hogy a még élő sonkakagylókat karanténba helyezhessék és megpróbálkozhassanak intenzív szaporításukkal - írja az MTI.

Luka Katusic, a Horvát Környezetvédelmi Intézet munkatársa elmondta: a sonkakagyló először Spanyolország déli partjainál kezdett kipusztulni, miután megtámadta egy kórokozó. A betegség nagyon gyorsan elterjedt a Földközi-tengerben. Horvátországban először tavaly májusban vették észre, hogy a kagylókkal történik valami, de akkor már az egész horvát tengerpartot érintette a fertőzés. Ott, ahol a kórokozó megjelent, a sonkakagylók száz százalékban elpusztultak - mondta.

Kapcsolódó

Zarko Jakovic, a pulai akvárium biológusa jelezte: tavaly mintegy háromszáz egyedet mentettek ki a tengerből és helyezték át őket a pulai akváriumba, ahol megpróbálták őket ellenőrzés alatt szaporítani, de mindössze harminc maradt meg belőlük. "Nagy valószínűséggel már fertőzöttek voltak, amikor hozzánk kerültek."

A kórokozó ugyan inaktívvá válik, ha a tenger hőmérséklete 13,5 Celsius-fok alá esik, de a kagyló nem képes ilyen körülmények között ívni.

Ahogy jelenleg a dolgok állnak, nagyon nehéz lesz megmenteni a sonkakagylókat, és már alig lehet élő példányokat találni.

A sonkakagylók kipusztulásának súlyos következményei lehetnek az ökoszisztémára.

 

null

null


 

Egy felnőtt sonkakagyló több tíz liter tengervizet szűr meg naponta, ami hozzájárul ahhoz, hogy a tenger tiszta és átlátszó maradjon. Ez pedig megkönnyíti a napsugarak számára, hogy elérjék a tengerfenék füves részeit. Továbbá számos kisméretű organizmusnak adnak menedéket és otthont a kagylók.

A nagy sonkakagyló a Földközi-tenger öbleinek nyugalmas homokpadjain él, a sekély víztől egészen 50 méter mélységig. Az Adriai-tengerben a legnagyobb példányok átlagban 30-50 centisek, de 120 centire is megnőhetnek. A nagy sonkakagyló hegyes végével félig a homokba fúródik, számos bisszuszfonallal rögzíti magát, és táplálékát a vízből szűri ki. Szaporodásmódja más tengeri kagylóéval megegyezik.

Olykor a sonkakagylóban is képződik gyöngy. Ez sötét színű, de ritkán tűzpiros is akad közöttük. Régebben úgynevezett tengeri selymet készítettek belőlük. Szimbiózisban él az ajtónálló rákkal, más néven kagyló-őrrel (Pinnotheres veterum).

A Pinna nobilis az 1970-es évektől védett Horvátországban.