A Remembrance Sunday, vagyis az emlékezés vasárnapja mindig az I. világháború harci cselekményeit lezáró tűzszünet évfordulójához, november 11-hez legközelebbi vasárnapon esedékes. Az 1919 óta évente megrendezett központi emlékünnepség helyszíne ezúttal is a háborús halottak tiszteletére emelt, London kormányzati negyedének közepén álló emlékmű, a Cenotaph volt.

A parlament híres toronyórája, a négyévi renoválás után most először ismét üzembe helyezett Big Ben 11 órát jelző harangjátéka után a felsorakozott tömeg - köztük a brit fegyveres erők csaknem tízezer veteránja - kétperces néma főhajtással tisztelgett a halottak emléke előtt. A kétperces csend kezdetét és végét a brit hadsereg egy első világháborús ágyújának lövései jelezték.

Ezután helyezte el koszorúját III. Károly király.

Károly édesanyját, II. Erzsébet királynőt életének 97., uralkodásának 71. évében, szeptember 8-án érte a halál nyári rezidenciáján, a skóciai Balmoral kastélyában. Halálának pillanata óta elsőszülött fia, Károly volt trónörökös a brit uralkodó.

A vasárnapi londoni ceremónia hetven éve az első olyan háborús megemlékezés volt, amelyet nem II. Erzsébet uralkodása alatt tartottak, bár a néhai királynő életének utolsó éveiben is Károly akkori trónörökös helyezte el édesanyja koszorúját az emlékműnél.

II. Erzsébet a korábbi évtizedekben személyesen koszorúzta meg a londoni emlékművet, ám miután néhai férje, a tavaly áprilisban, életének századik esztendejében elhunyt Fülöp edinburghi herceg 2017-ben visszavonult a közélettől és befejezte hivatalos szerepléseit, az uralkodó sem koszorúzott, tavaly pedig egészségi okokból már nem is volt jelen a szertartáson.

A vasárnapi megemlékezésen először vett részt trónörökösként - és a trónörökösi címmel hagyományosan együtt járó walesi hercegi rangban - Vilmos herceg, III. Károly és a néhai Diana hercegnő elsőszülött fia, aki édesapja után majdan szintén az Egyesült Királyság uralkodója lesz.

A koszorúzási ceremónia után a brit fegyveres erők 9975 veteránja tartott felvonulást a Whitehallon, a londoni kormányzati negyed központjában, valamennyien stilizált pipaccsal az öltözetükön. Az ilyenkor szinte mindenki által viselt pipacs a háborús halottak emléke előtti tisztelgés fő jelképe Nagy-Britanniában, egy kanadai katonaorvos, John McCrae rendkívül népszerűvé vált, 1915-ben írt verse nyomán, amely arról szól, hogy a háború szántotta flamand mezőkön mindig a pipacs virágzott ki először az elesett katonák sírjain.

A Brit Birodalom az I. világháborúban csaknem 9 millió katonát mozgósított; közülük 908 ezer halt meg, több mint kétmillió megsebesült. A hagyományos novemberi megemlékezés azonban már régóta nemcsak az I. világháború brit áldozatainak szól; a britek ilyenkor a hadszíntereken akkor és azóta meghalt összes katona emléke előtt tisztelegnek. A II. világháborúban több mint 400 ezer brit és gyarmati katona vesztette életét, és 1945 óta is 16 ezer brit katona halt meg szolgálatteljesítés közben.