Három lehetőség kínálkozik a görög adósságválság radikális rendezésére. Az első, hogy az eurózóna biztonsági alapjai felvásárolják a kötvénypiacokon az ország állampapírjait. Ezek jelenleg értékük 40 százalékán forognak, így ez a − francia támogatást élvező − megoldás egyszerre jelentené azt, hogy a bankok önként lemondanak állampapírjaikról, és azt, hogy a kötvények értékének jelentős részét leírják. A második − német hátszéllel támogatott − lehetőség a teljes államcsőd. A bankokat egyszerűen értesítenék arról, hogy görög kötvényeik már csak eredeti értékük felét érik. Ez járna a legnagyobb befektetői pánikkal és a hitelező bankokat hitelező ECB érthetően ellenzi a forgatókönyvet. Járhatóbb utat a júliusi kötvénycserés megoldás "felturbózása" jelentene. Ennek eredményeként a bankok nem 21, hanem 50 százalékot írnának le görög állampapírjaik értékéből.

Ahhoz, hogy a 2008-as összeomlást követő tőkejuttatások után másodszor is feltőkésítsék a bankokat, három kérdésben kell egyezségre jutniuk a döntéshozóknak. El kell dönteni, hogyan becslik fel az egyes pénzintézetek kezében lévő államkötvény-állomány értékét, mennyi új tőkét igényelnek a bankok a felértékelés nyomán, illetve meg kell találni a forrást azon pénzügyi szervezeteknek, amelyek nem képesek maguktól teljesíteni az új követelményeket. Az európai bankfelügyelet (EBA) júliusi stressztesztjének adatai, illetve a kötvényekkel kapcsolatos új információk bekérése alapján megkezdte a bankok újabb tesztjét. Ennek részeként a három hónappal ezelőtti vizsgálatban szereplő 5 helyett 9 százalékos kötelező tartalékráta megszabásával vizsgálja a tűrőképességet.

A tőkeigénnyel kapcsolatban 100 milliárd alattitól és 300 milliárd euróig terjedő becslések láttak napvilágot. Nyitott kérdés, mennyi időt adjanak a bankoknak a tőkebevonásra és azok milyen típusú tőkeinjekciókat fogadjanak el. Hasonló a helyzet a forráshiányos pénzintézetek kisegítésével. Franciaország a hét elején feladta azt az álláspontját, amely szerint elsősorban az EFSF-re hárult volna ez a feladat. Ezzel elfogadta azt a német követelményt, miszerint előbb államaik próbálják megmenteni a bankokat, csak ezt követően lépjen a színre a mentőalap. Ugyanakkor Párizs ódzkodik attól, hogy költségvetése terhére adjon pénzt a bankoknak, különösen azután, hogy a Moody's a minősítésének rontásával fenyegette meg.

Az európai stabilitási eszköz ténylegesen felhasználható tőkéjét az eurózóna vezetőinek csúcsértekezletén elfogadott javaslat alapján emelték 440 milliárd euróra az övezet tagországai. Számos országban erős politikai ellenállásba ütközött a további anyagi áldozat elfogadtatása, ezért az  EFSF beavatkozási erejét nem lehet újabb tőkeemeléssel növelni. Németország és Franciaország ellentétes állásponton van az ügyben: Berlin felhatalmazná az alapot, hogy garanciát vállaljon az eurózónában újonnan kibocsátott kötvények 20-30 százalékának visszafizetésére, míg Párizs bankká alakítaná az alapot, amely így az ECB-től is vehetne fel hiteleket.