Nem igaz, hogy a németek követelnék meg másoktól a drámai megszorításokat; ezeket az élet kényszeríti ki a tagállamok kormányaitól - mondta az Alapblognak adott interjújában Daniel Gros, a Center for European Studies igazgatója. A közgazdász szerint arról van szó, hogy az eurózóna déli államainak és több más európai országnak egyszerűen elfogyott a pénze, nem tudják törleszteni az adósságaikat; azokat a kölcsönöket, amelyekből nagyon jól éltek évtizedeken át. Egyúttal elfogyott a piacok bizalma is velük szemben, új kölcsönöket már nem kapnak, így nem nagyon van más választásuk, minthogy leállnak a költekezéssel - tette hozzá a szakember.

Gros nem osztja azokat a véleményeket, miszerint a németek a pénzügyi segítségért cserébe túl szigorú feltételeket szabnának. A szakember erre a balti országok példáját hozta fel, ahol - mint mondta - súlyosabb áldozatokat vállaltak fel költségvetésük rendbehozatala érdekében, mint például a görögök. A baltiak Gros szerint önvizsgálatot tartottak, ami meg is látszik az eredményeikben, egyebek mellett a gazdasági növekedési ütemükben. Miután a baltiak gyorsan végrehajtották a szükséges lépéseket, így a "gyógyulásuk" is gyors, a görögök pedig hajlamosnak mutatkoznak az idő húzására, ami a szakember szerint abban mutatkozik meg, hogy a gazdaságuk nem növekszik.

A megszorítások hatásáról szólva Gros úgy vélekedett, hogy Dél-Európa egészségi állapota a valós gazdasági folyamatokat alapul véve ténylegesen javul, ami nem elsősorban a nemzetközi konjunktúra erősödésének, hanem saját, házon belüli megszorítási politikájuknak köszönhető.

"Azt kellene megérteni végre, hogy a megszorítások alapvetően nem konkrét célok érdekében történnek, hanem azért, mert másként nem lehet visszatalálni például ahhoz a realitáshoz, hogy az ember csak a jövedelmeinek arányában költekezhet..." - fogalmazott a közgazdász.

A szakember ugyanakkor arra is rámutat, hogy mindaz a - német gazdasági-politikai döntéshozók nagy része által támogatott - megszorítás, amit ma végigcsinál egész Európa, igazából csak öt vagy tíz év múlva mutathatja meg igazi eredményeit.

Arra a kérdésre,, hogy nem fogja-e "ferobbantani az uniót", hogy Magyarországon és több más európai uniós országban a többségnek kezd elege lenni a túl sok brüsszeli, központinak vélt érdekérvényesítésből és abból, hogy egy-egy tagállam nemzeti sajátosságai, nemzetinek nevezett érdekei egyre inkább sérülnek, és ennek nyomán több ország vezetői már az EU-ból való kilépés gondolatával kacérkodnak, Gros úgy vélte: "ha Magyarország, a magyar emberek úgy gondolják, hogy az unió több kárt okoz, mint amennyi hasznot, akkor azt ajánlom, hogy lépjenek ki. ... Majd később kiderül, hogy helyesen cselekedtek-e vagy sem." Ugyanakkor megjegyezte: más kérdés, hogy össze nem vethetően több támogatást kap Magyarország az unióból, mint amennyi áldozatot cserében vállalnia kell az országnak.

A szakember szerint azonban azt mutatják a kutatások, hogy az európaiak, beleértve politikusaik túlnyomó többségét is, az Unió fennmaradását és az integráció mélyítését akarják. "Még akkor is így van ez, ha szinte mindenütt jellegzetességgé vált, hogy ha nagy bajok vannak, akkor azokért az uniót hibáztatják, a sikerek babérjait pedig mindig a nemzeti kormányok igyekeznek learatni" - tette hozzá.

Ettől függetlenül - kutatásaik alapján - kijelentette: "nem fenyeget reálisan az a veszély, hogy olyan hülyék kezébe kerül a tagállamok többségében a hatalom, akik az unió szétesésében hisznek".