"Optimalizálni" kell a tudományos kutatások, elsősorban a belarusz tudományos akadémia teljesítményét - jelentette ki Alekszandr Lukasenko államfő, alig két héttel a hasonló orosz nyilatkozatok és az orosz tudományos akadémia vagyonát elkobzó törvényjavaslat benyújtása után.

A belarusz elnök azzal vádolta a tudományos akadémiát, hogy az valóságos állam az államban, amely több mint 120 különböző intézményt működtet 18 ezer emberrel, akiknek csak a harmada kutató. Mint a BelTA hírügynökség idézte, ezután feltette a költői kérdést, hogy miért nem tud látható hasznot hajtani egy ilyen jelentős potenciál. Ezért utasítást adott a szektor modernizálására és hatékonyabbá tételére az alkalmazotti létszám csökkentésével, s hangsúlyozta, hogy az alkalmazott tudományoknak kell az ipar korszerűsítésének motorjává válniuk. Rámutatott, hogy a felsőoktatási intézményeknek is be kell kapcsolódniuk a tudományos kutatásba.

Lukasenko tudománypolitikája meglehetősen nehezen követhető. Az akadémia ellen 2011 decemberében már támadást intézett: 2012-re 25-30 százalékkal csökkentette állami támogatását, és a tudomány legfőbb feladatának az import kiváltását jelölte meg. Ezután kifejtette, hogy radikális korszerűsítésre szorul a tudományos szektor, mert az ország nem engedheti meg magának, hogy puszta akadémikusi kíváncsiság kielégítésére költse a pénzét - írta a BelaPAN. Ugyanakkor az idei költségvetés a prioritások közé sorolta a tudomány támogatását. Ez már korábban is elfordult: 2011-ben a kitűzött cél az R&D termékek arányának háromszorosára emelése volt a belarusz exportban, ez az arány idén a tavalyihoz képest a Belarus Digest szerint negyedével csökkent.

A kutatásra szánt összeg 1994 óta a GDP 0,63 és 0,97 százaléka között vándorolt - az 1 százalék alatti arány regressziót jelent. Ha a tudományra kevés pénz jut, azt a kutatók is megszenvedik. Egy belarusz akadémiai kutató havi fizetése tavaly októberben 230 dollár volt, miközben egy minszki sofőr 500-1000 dollárt keres.