Még nincsenek meg a feltételei az 1,20-as euró/frank minimumárfolyam feladásának - egyebek közt ezt állapította meg a Nemzetközi Valutaalap friss, svájci jelentése. Az IMF szerint ugyanis továbbra is megvan a kockázata annak, hogy beindul a biztonságos kikötőt kereső tőkebeáramlás, márpedig ez az árfolyamlimit nélkül erős frankfelértékelődést, a defláció erősödését, továbbá az exportáló és az importtal versenyző vállalatok helyzetének nehezebbé válását okozná. Svájc gazdaságát eközben már most is negatív infláció jellemzi, illetve a növekedés idén és jövőre is a potenciális kibocsátás alatt lehet.

Amennyiben a globális pénzügyi piacokon a bizalom fennmarad, a tőke tartósan kiáramlik az alacsony kockázatú eszközökből, a svájci jegybank fokozatosan "visszacsinálhatja" a múltbeli devizapiaci beavatkozásokat - azaz csökkentheti devizatartalékát, frankot vásárolva. Ha pedig egyszer szükségessé válik a monetáris szigorítás, feladhatja az árfolyamküszöböt is, inflációs veszély esetén visszatérve a szabad árfolyamlebegtetéshez és a kamatemeléshez. Arra vonatkozóan az IMF nem adott prognózist, hogy minderre milyen időtávon kerülhet sor.

Ha viszont újra a kockázatkerülés válik erőssé a befektetési célpontot keresők körében, az SNB-nek meg kellene fontolnia, hogy a jelenlegi nulla helyett negatív kamatot vessen ki a bankok jegybanknál elhelyezett betéteire. Ennek kapcsán az IMF megjegyzi, hogy néhány svájci állampapír esetében már volt példa negatív hozamra, és két nagybank is bevezetett negatív kamatot az intézményi befektetők rövid távú, nagyösszegű frankbetéteire. A jegybanki betétekre alkalmazott mínuszos előjelű kamat révén mérsékeltebb devizapiaci intervencióval is tartható volna az árfolyamlimit. Lehetnének ugyanakkor negatív hatásai is, köztük a jelzálogpiacra nehezedő nyomás erősödése (azaz az ingatlanlufi veszélyének fokozódása), ám ezek jelentősége a jelen körülmények között valószínűleg kisebb Svájcban, mint más országokban.