Szergej Lavrov (képünkön), az orosz, valamint Andrij Descsicja, az ukrán diplomácia irányítója egyaránt a hétfő délután kezdődött, kétnapos nemzetközi nukleáris biztonsági találkozón tartózkodik a holland kormányzati székhelyen. Az orosz közmédia beszámolói szerint a találkozót az ukrán fél kérte.

Moszkva mindeddig nem ismerte el legitimnek a február végén lezajlott ukrajnai hatalomváltást. Álláspontja szerint az új kijevi kormányzat puccsal került hatalomra, és Ukrajna törvényes államfőjének orosz részről hivatalosan továbbra is Viktor Janukovicsot tartják.

Mindezek fényében az, hogy orosz részről beleegyeztek a találkozó megtartásába, arra utal, hogy az orosz fél a rugalmasság benyomását kívánja kelteni, amikor a világ több tucat országának a képviselői - köztük nem kevesen csúcsszinten - nukleáris biztonsági konferenciára gyűltek össze Hágában, és a résztvevőket leginkább izgató kérdés ezúttal nem az, hogy miként lehet elhárítani az atomfegyverek terroristák vagy közönséges bűnözők kezébe kerülését, hanem sokkal inkább az, hogy miként viszonyuljanak Oroszországhoz, amely álláspontjuk szerint katonai erővel elfoglalta egy szuverén európai ország - Ukrajna - területének egy részét.

Az "atomcsúcs" résztvevői közül a világ hét vezető ipari hatalmának (G7) az irányítói külön megbeszélést tartanak hétfő este, és - mint David Cameron brit miniszterelnök, valamint Angela Merkel német kancellár legfrissebb megnyilatkozásából is kiderül - kemény hangú üzenetben kívánják Moszkva tudomására hozni: mivel az oroszok ilyen brutálisan gázoltak át a nemzetközi jog előírásain, a G7 nem kíván velük közös csúcstalálkozót rendezni. Ilyen G8-as csúcsot a korábbi elképzelések szerint idén júniusban Szocsiban tartottak volna. A G7 az előzetesen kiszivárgott tervek szerint figyelmeztetni kívánja az oroszokat, hogy ne vállalkozzanak Ukrajna ellen újabb katonai akcióra.

Descsicja ukrán külügyminiszter eddigi megnyilatkozásaiban - Lavrovval ellentétben - minden alkalommal a párbeszéd és a viták békés rendezése mellett érvelt. Moszkva és Kijev között tehát diplomáciai értelemben eddig egyfajta aszimmetria állt fenn: az oroszok magát az ukrán vezetést nem ismerték el törvényesnek, az ukránok viszont csak a Krím elcsatolását minősítették elfogadhatatlannak, magával Moszkvával mindig is készek voltak a párbeszédre.