A brazilok azért irtják az erdőt, mert a fejlett és fejlődő világ végtelen mennyiségű húst hajlandó megvenni tőlük, és amíg ez így van, addig irtani is fogják - írta blogján a közgazdász.

Véleménye szerint a fejlett országok képmutatása elképesztő: részben az ő keresletük generálja az erdőirtást, de nem ezzel az alapvető okkal, hanem a következményekkel foglalkoznak. Ha Emmanuel Macron és Angela Merkel nem szeretné, hogy irtsák az esőerdőt, akkor ennek van egy egyszerű megoldása: beszéljék rá a lakosságukat, hogy kevesebb (marha)húst egyen.

Kapcsolódó

Tény, hogy ugyanakkora földterület zéró vagy nagyon alacsony húsfogyasztás mellett többször annyi embert tud eltartani (teljesen egészségesen), mint ha magas az állattartás és az ezzel járó takarmánytermelés. A világ földterületeinek jelentős részét takarmánytermelésre és direkt vagy indirekt módon állattartásra használjuk, míg ha a terményeket közvetlenül megennénk, sokkal kevesebb termőterület kellene, és máris lehetne millió hektárszámra erdősíteni a fölöslegessé váló termőterületeket - fogalmazott Zsiday Viktor.

Hasonló az érvrendszer, amikor Kínát szapulják a rossz levegőminőség, és a szén-dioxid-kibocsátás miatt: Európa mindent megtesz, ám ezek a gonosz kínaiak nem hajlandóak csökkenteni a kibocsátásukat. Csak azt felejtjük el hozzátenni, hogy Kínában jelentős részben azért van ilyen nagy gyáripar, mert ott termeltetünk meg mindent - kihelyeztük a termelést: ami régen Liverpool levegőjét rontotta, amiatt most Csengduban nem látják hétszámra a napot, miközben a valódi vásárló sok esetben nem változott. Ha nem földrajzi területre, hanem végső fogyasztóra vetítenénk a kibocsátást, akkor már bizonyára korántsem lenne ennyire csodás a kép a fejlett országok szempontjából. Könnyű úgy kibocsátást csökkenteni, hogy az összes szennyező tevékenységet kirakjuk a harmadik világba (plusz bónuszként a szemetet is oda exportáljuk).

Amíg a fejlett világ nem érti meg, hogy egyedül az értelmetlen fogyasztás csökkentése vezet a fenntarthatóbb bolygóhoz - mindez pedig komoly áldozathozatallal jár mindenki részéről - addig egyrészt nem lesznek eredmények, másrészt masszív képmutatás a sokkal szegényebb országoktól elvárni a cselekvést magunk helyett. Az a helyzet, hogy mi mindannyian (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), akik a fejlett világban élünk hipokriták vagyunk - szól a konklúzió.