India 2,5 milliárd rúpiát (480 millió dollár) költhetett az Agni-V (Tűz-V) interkontinentális rakétára, amelyet sikeresen tesztelt - írja a BBC. Az ötezer kilométeres hatótávolságú fegyver, amely másfél tonnás robbanófejet, akár atomtöltetet képes célba juttatni, elérheti Pekinget, Sanghajt vagy Teheránt. Szakértők szerint talán Kínának szólt a bemutató, ám ennek ellenére nem világos, mi haszna van Indiának abból, hogy belépett az ilyen rakétákkal rendelkező országok exkluzív klubjába.

A dél-ázsiai országtól, illetve a nevezetes BRIC-től (Brazília, Oroszország, India és Kína) azt várták az elemzők, hogy a világgazdaság mozdonya lesz, ám ezek a remények elszállni látszanak. A brazil GDP növekedése három százalék alá esett a tavalyi 7,5 százalékról, az oroszok teljesen kiszolgáltatottak az olajáraknak és még Kína bővülése is lassul. India sorsa, úgy tűnik, az, hogy sose teljesítse a benne rejlő lehetőségeket - derül ki a MarketWatch elemzéséből.

Nőtt, de nem javult

Az elmúlt két évtizedben az indiai gazdaság majdnem négyszeresére hízott. A GDP 43 százalékkal ugrott meg 2007 és 2012 között, ami nem sokkal marad el Kína 56 százalékos mutatójától. Ugyanakkor a kormány a 12. ötéves tervében kilencszázalékos tempót irányzott elő a 2007 és 2012 közötti időszakra, ami nem teljesül. A tempó idén hat százalékra lassul - és az IMF szerint jövőre hét százalék lesz -, ami magas a fejlett országokhoz képest, de kevés az elmúlt évek lendületének fenntartásához és a lakosság életszínvonalának javításához.

India fő gondjai: a szegényes közfinanszírozás, a gyenge nemzetközi pozíció, a torz gazdasági struktúra, az elmaradott infrastruktúra, a kiterjedt korrupció és az impotens politika aláássák a gazdaságban rejlő erő kiaknázását. A rosszul célzott agrárvegyipari, élelmiszer-ipari és olajipari támogatások miatt a költségvetési hiány az elmúlt években 9-10 százalék volt. Az államadósság aránya a GDP-hez képest 70 százalék, ami csak azért nem okoz gondot egyelőre, mert főként rúpiában jegyzett, hazai befektetők kezén lévő tartozásról van szó.

Gyilkos import

Az ország folyó fizetési mérleghiánya a GDP három százaléka, ami a G20-országok összehasonlításában a legmagasabbak között van. Az indiai termékek exportpiacai gyengélkednek, miközben az import egyre drágább - az ország bevitelének háromnegyede nyersolaj. Az egyensúlyvesztés a rúpia hullámzó árfolyamában is megmutatkozott, ami súlyos veszteségeket okozott az indiai vállalatoknak, mivel egyáltalán nem fedezik magukat a devizaárak ingadozása ellen.

További jele India gyenge külpiaci pozíciójának, hogy az ország 300 milliárd dollár külföldi devizában jegyzett tartalékkal rendelkezik, küladóssága ennek 40-45 százaléka. A lassuló GDP-növekedés, a keményebb hitelfeltételek és más gondok miatt tíz éve nem látott szintre ugrott a cégcsődök száma. A besült hitelek aránya a bankok eszközállományának 2,5-3 százaléka, elemzők szerint a nagybankoknál 25 milliárd dollárnyi behajthatatlan követelés van.

Van-e ész, erő és akarat?

Az IMF jelentése szerint az infláció magas marad, ami megnehezíti a jegybanknak, hogy enyhítsen monetáris politikáján. A magas deficit miatt a kormány sem tud fiskális ösztönzőkkel javítani a helyzeten. Az infláció magas - 10 százalék körül stabilizálódott -, így a Valutaalap szerint strukturális reformokra lenne szükség. Csakhogy, itt lép színre a politika impotenciája: a lakossági energiaárakat például nem merik emelni, ami súlyos veszteségeket okoz az állami tulajdonú energiaszolgáltatóknál, ugyanis a termelők kénytelen egyre többet kérni az áramért.

A Valutaalap szakértői szerint az állami szociális rendszert rászorultságalapúvá kellene tenni, amire jó lehetőséget kínál az új elektronikus személyazonosító rendszer (UID) bevezetése, amelyben biometrikus adatok alapján tartják nyilván a népet. Ez azonban nem oldja meg azt a problémát, hogy bár a munkaerő fiatal és bővül, ám iskolázottsága alacsony. Emiatt a magasabb képzettséget igénylő állásokban nőnek a bérek, rontva az indiai gazdaság versenyképességét - derül ki a MarketWatch elemzéséből.

Az ország előnyei ismertek, közéjük tartozik az óriási népesség, a hatalmas belső piac, a magas megtakarítási ráta, amely finanszírozza a beruházásokat, és a művelt, angolul beszélő réteg, amelyet jelenleg alulfoglalkoztatnak. Kérdés azonban, hogy az indiai társadalomban megvan-e a kollektív akarat és képesség, hogy legyűrje az említett nehézségeket, amelyek akadályozzák ezeknek a lehetőségeknek a kihasználását.