Az infláció Törökországban a 80 százalékot közelíti, a fizetőeszköz árfolyama az elmúlt 12 hónapban felére (azaz 50 százalékkal) esett a dollárral szemben, az ország egyeduralkodója, Recep Tayyip Erdogan államfő és lojális beosztottjai pedig dilettáns gazdaság- és pénzügypolitikai lépésekkel tesznek róla, hogy a baj még nagyobb legyen. A magánszektor azonban az évek óta tartó ámokfutás ellenére mégsem omlott össze - írja a G7.

A Világbank kutatói szerint az utóbbi években Törökország elkövette az egyik gazdaságpolitikai „ősbűnt”, amikor az elnök hajszolására alacsony potenciális növekedés mellett kezdett jelentős monetáris élénkítésbe. Ez az árstabilitás, a külső egyensúly és a tőkeallokáció számottevő romlásával járt.

Magyarra lefordítva, a török líra árfolyama zuhanásba kezdett – 2013 óta jó 700 százalékot vesztett értékéből a dollárral szemben –, az importfüggés miatt az infláció elszaladt, a török növekedést segítő, külföldről felvett dollárhitelek törlesztésének terhei pedig jelentősen nőttek.

Bedarált jegybank

 

Eközben a jegybank – amelynek függetlenségét Erdoğan teljesen megtörte – az elnök óhajára az inflációs pályához és a líra mélyrepüléséhez képest makacsul alacsonyan tartotta a kamatot. Sőt: az infláció hiába indult felfelé, tavaly év végén a jegybank az elnök parancsára nemhogy növelte, hanem jelentősen, 5 százalékponttal csökkentette az irányadó kamatot.

 

Idén augusztus közepén, amikor az inflációt már végképp elszabadult, további egy százalékos kamatcsökkentésről döntöttek, hogy az elnök elképzelése szerint ezzel serkentsék a hitelezést, támogassák az exportot és mérsékeljék az ország növekvő fizetésimérleg-hiányát. 

Ezt ahhoz érdemes viszonyítani, hogy világszerte – Magyarországon is – a jegybankok kamatemelésekkel küzdenek a túl gyors infláció ellen. Magasabb kamatok mellett ugyanis vonzóbbá válik a megtakarítás a fogyasztáshoz képest, és ha ennek nyomán a kereslet visszaesik, a kereskedők, szolgáltatók csak óvatosabban mernek árat emelni. A vállalati szektor számára pedig drágábbá válik a finanszírozás, így kevesebb beruházás valósulhat meg, az ezzel járó gazdasági lassulás pedig jellemzően szintén hozzájárul az infláció visszaeséséhez.

 

Mi lehet a titok nyitja?

Hogy ezt hogyan éli túl a gazdaság, azzal kapcsolatban az Economist egy közelmúltbeli cikke a török vállalkozások rugalmasságát emelte ki. A gazdaság gerincét alkotó nagyvállalati szektor termelékenysége magas; jelentős részük külföldi cégekkel vegyesvállalatban, külföldi piacokra termel; és a nagy cégcsoportok a gazdaság számos szektorában jelen vannak, így a diverzifikáció csökkenti kitettségüket.

Hasznot húztak mások kárából

A Világbank elemzése szerint jelentős támaszt adott a török gazdaságnak a globális logisztikai hálózatok megakadása is. Miután a hajózási árak növekedése és az ázsiai termelési láncok problémái miatt egyre drágábbá és nehezebbé vált az ipari alkatrészek és késztermékek kelet-ázsiai beszerzése, számos európai ipari cég Törökországba szervezte át az alacsonyabb hozzáadott értékű gyártást.

Ezt jelzi, hogy a textilek és ruhaneműk, ipari gépek, járművek és elektronikai cikkek exportja is jelentősen nőtt, a növekedésért felelős fő piacok pedig Németország és a nagy nyugat-európai gazdaságok voltak.

Szintén javította a helyzetet az európai utazási akadályok fokozatos eltörlése és a turizmus újraindulása, amely megdobta a szolgáltatószektor bevételeit. E téren pedig vannak még tartalékok a korábbi tendenciák alapján: 2019-ben Németországból ötmillió turista érkezett, ami 2020-ra 1,1 millióra csökkent, majd 2021-re hárommillió fölé nőtt.