A Napi Gazdaság csütörtöki számának a cikke

Az európai adósságválság első jelei 2009 november végén jelentkeztek, miután a dubai kormány közölte: nem garantálja eladósodott ingatlanfejlesztési alapja, a Dubai World hiteleinek visszafizetését. Az ideges hangulatban a befektetők megtalálták Görögországot, amelynek pénzügyminisztere közölte: dolgoznak az állampapír-piaci hozamok emelkedésében megmutatkozó hitelességi gondok orvoslásán, de nincs szükségük külső támogatásra. A kormány decemberben elismerte, hogy az államadósság az ország modern történetében nem látott szintre, 300 milliárd euróra nőtt, ami a GDP 113 százaléka, a költségvetési hiány  eléri a 12,7 százalékot.

Akkor még kevesen gondolták, hogy ebből európai méretű baj lesz, az Eurostat 2010 januárjában csak azt jelezte, hogy a görögök manipulálták adataikat. A Valutaalap segítséget ígért az elszámolások rendbetételéhez, a kormány pedig elismételte: nem kér hitelt. Az első megszorítások utcai megmozdulásokhoz vezettek, majd az eurózóna és az IMF megállapodott egy 22 milliárd eurós biztonsági háló − nem hitel − nyújtásáról. Májusban azonban − miután több euróország is a befektetők célkeresztjébe került − már 110 milliárd eurós görög segélycsomagot fogadtak el; feltételként megnyirbálták a közalkalmazottak juttatásait és 21-ről 23 százalékra emelték az áfát.

Görögország ezt követően viszonylagos szélárnyékba került, nem így az eurózóna. Az ingatlanlufi kipukkadása, illetve bankjai megsegítése miatt bajba jutó Írország novemberben kapott 85 milliárd eurós, Portugália 2011 májusában 78 milliárdos EU−IMF-segélycsomagot. Tavaly nyár elejére kiderült, hogy Athén elmaradt vállalásai teljesítésében − az eurózóna pénzügyminiszterei nem járultak hozzá a következő hitelrészlet kifizetéséhez, amíg a görögök nem hoznak újabb intézkedéseket. Júliusra ez meglett, közben összeállt a második segélycsomag, amely később 130 milliárd euróra hízott. Augusztusban − miután a vakációzó európai politikusok szabad kezet hagytak a piacoknak − az Európai Központi Bank (ECB) spanyol és olasz államkötvények vásárlásba kezdett, hogy leszorítsa a hozamokat. Spanyolország a költekező tartományok mellett ugyancsak bankjai, illetve ingatlanpiaca miatt került szorult helyzetbe, amit az államadósság alkotmányos korlátozásával remélt megoldani. Olaszországban a kétségbeesett Berlusconi-kormány 50 milliárd eurós megszorító csomagot fogadott el − itt nem volt ingatlanlufi és a bankok se égették meg magukat "mérgezett" papírokkal, ám a GDP 120 százaléka fölötti adósság finanszírozása egyre nehezebb lett.

Ezt követően a politika vette át a főszerepet. Spanyolországban kormányváltást hoztak az előrehozott választások, az új vezetés új megszorításokra kényszerült. Olaszországban Berlusconi belebukott az elszálló hozamokba, így szakértői kormány kezdett hozzá a reformokhoz. Görögországban ősszel népszavazást kezdeményeztek a megszorításokról − ennek szakértői kormány alakításával mentek elébe. A kabinet idén márciusban levezényelte a magánhitelezők kezében lévő görög adósságok leértékelését és elfogadta a második segélycsomag feltételeit. Eközben azonban a nagy pártok annyira népszerűtlenné váltak, hogy csak két választással tudták megtartani a hatalmat a mindent elutasító radikálisokkal szemben. Az államapparátus közben leállt, a vállalt intézkedések végrehajtása kisiklott, így az új kormánynak további megszorításokkal kell teljesítenie a feltételeket. Reményt nyújthat Athénnak, hogy hírek szerint az IMF technikai megoldásokkal tovább akarja csökkenteni a görög államadósságot.

EU−IMF-segélycsomagok az eurózónában (milliárd euró)
Görögország 1.1102010. május
Görögország 2.1302011. július
Írország852010. november
Portugália782011. május
Forrás: Forrás: Napi Gazdaság-gyűjtés