A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Minden adósságválsággal szembesülő nemzet számára tanulságokkal szolgálhat Izland példája − mondta a napokban egy interjúban az IMF országfelelőse, Daria Zakharova. Ezzel a Valutaalap tisztviselője utólag szentesítette az északi szigetország meglehetősen unortodox válság utáni gazdaságpolitikáját, amelyet az IMF-fel közösen dolgoztak ki a készenléti megállapodás keretében. Izland − a legtöbb fejlett országgal ellentétben − meg sem próbálta az adófizetők pénzéből kimenteni az amerikai és európai ingatlanpiaci buborékokban túlterjeszkedő bankjait − igaz, erre esélye sem lett volna, mivel a három nagy izlandi bank (a Kaupthing, a Glitnir és a Landesbanki) az ország GDP-jének tízszeresére rúgó eszközállományával együtt dőlt be 2008 őszén. A szigetország ráadásul a brutális bankcsődök utólagos hatásával is a mainstream közgazdaságtanban nem kedvelt megoldással, a tőkeáramlás korlátozásával élt, szigorú határok közé szorította az izlandi korona nemzetközi áramlását, és ezzel sikerült elkerülni az országot célba vevő spekulatív támadásokat is.

Az izlandi kormány Zakharova szerint jó programot talált ki, és a végrehajtás is tanítani való volt. A korona brutális, csaknem 80 százalékos leértékelése után a bérek vásárlóereje ugyan a felére zuhant, ám az ország gyorsan külkereskedelmi többletet ért el, ezért a gazdasági szabadesés is gyorsan megállt. Ebben ugyan nem elhanyagolható szerepet játszik a sziget két fő exportterméke, a hal és az alumínium − Paul Krugman ismert közgazdász szerint ugyanakkor figyelemre méltó, hogy Európában egyedül Izland próbálkozott belső leértékelés helyett fizetőeszközének leértékelésével, és éppen ez a módszer volt a legsikeresebb. A csúcson 9,4 százalékos munkanélküliség mára ismét 5 százalék alá mérséklődött, és az IMF szerint két év folyamatos növekedés után idén a GDP 2,4 százalékos bővülésére számíthat − nem csoda, hogy tavaly már vissza is merészkedett az ország a tőkepiacokra, ahol 6 százalék alatti kamatot fizet a tízéves kötvények után.