Az elemzőkkel, értékpapír-piaci kereskedőkkel és tisztviselőkkel folytatott beszélgetések során egyre inkább arra terelődik a szó, hogy az euró sorsát eldöntő játszmában elérkeztünk a végjátékhoz. Nem feltétlenül a közös európai valuta végéhez, hanem ahhoz a ponthoz, amikor elérkezik az igazság pillanata, s az övezet vezetői vagy tesznek egy nagy lépést előre, a válság megoldása felé, vagy a krízis kezelése kicsúsznak a kezükből, és az eurózóna felbomlása elkerülhetetlenné válik. Ezekkel a szavakkal jellemezte a hét második felére kialakult helyzetet Stephanie Flanders, az BBC egyik vezető gazdasági szakírója.

Pesszimistává váltak az optimisták

Beszélgetőtársai közül többen eleve szkeptikusak voltak, ám szép számmal vannak közöttük olyanok, akik még néhány hónappal ezelőtt is azt vallották, hogy a legrosszabb soha nem következhet be. Az elmúlt két hét két fejleményt hozott: az egyik, hogy a pénzpiacok elkezdték komolyan venni az európai monetáris unió szétesésének lehetőségét, a másik, hogy a politikusok e nyilvánvaló tény ellenére lecövekelték magukat korábbi elképzeléseik mellett, amelyek nem hoztak megoldást az adósságválságra. A kettő természetesen összefügg: a befektetők érzékelték a politikai holtpontot, és levonták az ebből fakadó következtetést − állítja a BBC szerkesztője.

Terméketlen volt a minicsúcs

Sajnos Angela Merkel német kancellár, Nicolas Sarkozy francia államfő és Mario Monti olasz kormányfő tegnapi hármas csúcsértekezlete visszaigazolta a szakértő aggodalmait. Ahelyett, hogy választ adott volna az eurótagországok állampapírpiacának lefagyására, az értekezletet követő sajtótájékoztatón Sarkozy csak egy általános bejelentést tett, miszerint javaslatot fognak tenni az európai alapszerződés módosítására, hogy erősítsék az eurózóna integritását és az övezet iránti bizalmat.

Merkel leszögezte: a kezdeményezés részeként nem fogják megváltoztatni az Európai Központi Bank (ECB) feladatkörét, annak ellenére, hogy szakértők − továbbá Párizs és számos más uniós kormány szerint − egyedül az európai jegybank bír akkora anyagi erővel, amellyel meggátolható az adósságválság ragályos terjedése. Monti jelezte, hogy nem tartja rossznak az Európai Bizottság javaslatát, amely szerint közös eurózónás kötvényeket kellene kibocsátani. A német kormánykoalíció pártjai azonban egyelőre ezt is mereven elutasítják − a szabaddemokraták parlamenti frakcióvezetője, Rainer Bruederle szerint például ez "kamatszocializmus" bevezetését jelentené.

Hit nélküli válságkezelés

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a végső mentsvárnak tekintett európai stabilitási eszköz (EFSF) várhatóan nem lesz képes ezermilliárd euróra növelni hitelvonzó képességét. Európa vezetői ugyan egy hónappal ezelőtti csúcsértekezletükön erről határoztak, ám Klaus Regling, az EFSF vezetője elismerte, hogy ezt a pénzügyi erőt nem feltétlenül fogják elérni. A befektetők ugyan nem mondják ki, de már nem bíznak abban, hogy az EFSF elég naggyá válhat az olyan nagy gazdaságok hitelezéséhez, mint Olaszország − idézte Malcolm Barrt, a JP Morgan elemzőjét a Reuters. Az alap legjobb esetben januártól működhet jelenleg még kidolgozás alatt lévő új szabályrendszere szerint.

Berlin és Párizs feltehetően előáll valamilyen tervvel, amelyet az Európai Unió vezetőinek december 9-ei csúcsértekezlete elé terjeszthetnek. Ez növelheti a tisztánlátást, ám az európai tisztviselők, akik erről beszélnek, bizonytalanul, fásultan érvelnek − állapítja meg a BBC szerkesztője. A válságkezelés maradék lendülete is elveszett.