A 2010 májusában foganatosított, de csak most nyilvánosságra került intézkedéssel az amerikai szabályozó intézmények azt kívánták tudatosítani a pénzintézetekben, hogy egy újabb krízis esetén már nem számíthatnak kormányzati mentőövre. A legrosszabb forgatókönyv szerinti válságterv elkészítését a Bank of America, a Goldman Sachs, a Citigroup, a Morgan Stanley és a JPMorgan Chase számára írták elő.

A cél az volt, hogy a bankok a válságtervet követve, nagy nyomás alatt is racionális döntéseket tudjanak hozni, beleértve a nem létfontosságú üzletrészek kiárusítását, az alternatív finanszírozási források megtalálását és a kockázatcsökkentést. Az intő példa ezzel kapcsolatban Dick Fulké, a Lehman Brothers vezérigazgatójáé, aki képtelen volt határozott intézkedéseket hozni a pénzügyi válság idején és ezzel elősegítette az óriásbank bukását.

A 3-6 hónapra szóló, önerős válságtervek kiegészítői azoknak az "élő végrendeleteknek", amelyeket a bankoknak azért kellett elkészíteniük, hogy megkönnyítsék az illetékes szervek számára a felszámolásukat. Ezek a likvidálási tervek - amelyeket a pénzintézeteknek a 2010-es Dodd-Frank pénzügyi reformcsomag rendelkezései értelmében kellett kidolgozniuk - ugyancsak az pénzügyi rendszer egészének biztonságát célozzák.

Idén nyáron 9 globális tevékenységet folytató bank helyezte el az "élő végrendeletét" a Fednél és a Szövetségi Letétbiztosító Társaságnál (FDIC).