Nehéz eldönteni, hogy ki volt a legrosszabb amerikai vezérigazgató idén, hiszen számos elhibázott vezetői stílus képviselője is "nagyot alkotott" − írta a New York Timesban Sydney Finkelstein vezetés-szervezés kutató. Voltak arrogáns, túlzottan magabiztos CEO-k, túlságosan megelégedett és ezért gyenge kezű vezérigazgatók és rossz döntésekkel hatalmas veszteségeket okozó vállalatvezetők is a szakértő szerint.

Az előbbi típusba sorolható a legdicstelenebbül megbukó Jon Corzine, aki még a Goldman Sachs kötvénypiaci tradereként szerzett tapasztalataira és politikai kapcsolataira próbált építeni − ehelyett azonban csődbe vitte a korábban konzervatív szemléletű brókerházat, az MF Globalt. Esetében különleges, hogy az európai kötvényekre alapozott üzletével nem volt semmi baj, hiszen rengeteg pénzt hozott, más kérdés, hogy az elbizakodott Corzine arra számított, hogy kijátszhatja a megkövetelt fedezetre vonatkozó szabályokat.

Hasonló hibát követett el a kanadai Research in Motion (RIM) élén álló páros, Mike Lazaridis és Jim Balsillie: hiába látták, hogy a mobilpiac kifelé megy alóluk, alkalmazkodás helyett inkább saját termékeiket erőltették. Az eredmény a vállalat értékének 70 százalékos lemorzsolódása volt. William C. Weldon, a Johnson & Johnson vezérigazgatója sem bukott még meg, ám Finkelstein szerint gyanús, hogy az óriási és decentralizált cégének különböző részein hasonló, minőség-ellenőrzéssel kapcsolatos gondok jelentkeztek. Egyetlen rossz döntéssel pedig a Netflix CEO-ja, Reed Hastings bukott nagyot: hirtelen áremeléseivel elszámította magát, amire a riválisok gyorsan lecsaptak.