2008-tól egészen a tavaly évig mást se hallhattunk a médiában, mint hogy az EU nem lesz képes hosszabb távon egységben maradni és hogy az euró is előbb utóbb megszűnik létezni. Az euró árfolyama ennek tükrében 3 éven keresztül gyengélkedett szinte minden főbb devizával szemben, egészen addig, míg a tavalyi évben Mario Draghi, az ECB elnöke bejelentette, hogy "bármit megtesznek az euró megmentése érdekében". Az ülés után kinyilvánította, hogy a következő évek politikája a likviditás biztosítása lesz a hozamok alacsonyan tartásával a finanszírozás fenntarthatósága érdekében, míg fiskális megszorításokkal a bajban lévő országoknak javítaniuk kell a költségvetési mérlegükön.

A piac kimutatva pozitív fogadtatását ismét el kezdte az eurót vásárolni és mind az amerikai dollárral, mind a japán jennel, a brazil reállal, az ausztrál dollárral és sok más devizával szemben újra erősödni tudott. Habár ez az a politika, ami józan ésszel végig gondolva valóban működhet, a világ minden más részében csak a likviditás bővítésével és a megszorítások visszautasításával próbálják megoldani a gazdaság talpra állítását és az eladósodottság mérséklését.

A likviditás bővítése rövidtávon valóban megoldással szolgálhat, ám amennyiben az adósságot nem sikerül lejjebb szorítani, a fiskális megszorítások hiánya végett, a gazdaság hosszabb távon hanyatlásába és a pénz teljes elértéktelenedésébe torkolhat.

Az hogy melyik politika látszik beigazolódni, a számokból is kiolvasható. A radikális mértékű pénznyomtatás ellenére az Egyesült Államokban 2013 negyedik negyedévében ismét a recesszió jeleit mutatta a GDP, míg a munkanélküliségi ráta továbbra is magas szinten van. Ráadásul a rengeteg szabad pénz következtében az inflációs veszélyek is kiemelkedőek, mely a megtakarítások elértéstelenődékét jelenthetik a jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben.

Európában ugyanakkor folyamatosan javulnak az országok költségvetései és bár a megszorítások rövid távon nehézségeket jelentenek a gazdaságnak, hosszabb távon ez a politika az, ami az eurót a dollárral szemben versenyképessé teheti.
A világ tartalékdevizája továbbra is az amerikai dollár, ám a világnak szüksége van egy alternatív valutára már csak a kockázatok csökkentése végett is.

Amennyiben a világ jegybankjai és vezető cégei belátják, hogy jelentős kockázatokkal jár dollárban tartani a megtakarítások igen jelentős részét, már a devizakosár átrendezése is jelentős euró vétellel párosulhat.

Európába a bizalom előbb utóbb vissza fog térni mely jelentős pénzbeáramlást jelenthet kiemelve az uniót a recesszióból.

 

Hont András, Solar Capital