Megdöbbentően nagy összeg, évi 32 ezer milliárd dollár cserél gazdát az USA értékpapírpiacain úgy, hogy semmilyen hasznot nem hoz a befektetőknek - állítja a MarketWatch tudósítása szerint John Bogle, a becslések szerint háromezer-milliárd dollár vagyont kezelő amerikai Vanguard Group befektetési cég alapítója. A szakértő siralmas képet fest a tőzsdei kereskedők, a brókerek munkájáról.

A Wall Street-i befektetési szolgáltatók feladata elvileg az, hogy forrást szerezzenek az amerikai vállalatoknak, ám ezt a gyakorlatban csak napi tevékenységük ici-pici részében teszik. A nagy amerikai befektetési bankok megtehetnék, hogy évente csak kevesebb mint egy hétre nyitnának ki, ezzel semmi sem változna a jelenlegi helyzethez képest - derül ki az idős szakember szavaiból.

Egyhetes nyitva tartás

Azt a feladatot, hogy ellássák tőkével a cégeket nagyjából elvégzik az első tőzsdei kibocsátások (IPO), továbbá a másodlagos vállalati részvénykibocsátások levezénylésével. Ezek összege évente 250 milliárd dollár. A befektetők kezén megforduló többi pénz, a források 99 százaléka semmit sem hoz az eladóknak és a vevőknek, csak a közvetítők keresnek rajtuk.

Márpedig a 32 ezer dollár, amely egyik zsebből a másikba vándorol, majdnem kétszerese az Egyesült Államok GDP-jének. Hivatalos elnevezéssel értékpapír-piaci brókereknek hívják azokat, akik közvetítik ennek a pénznek a forgását, ám Bogle szerint inkább vámszedőkről vagy járadékszedőkről (rent-seekers) kellene beszélnünk.

A rent-seeking angol kifejezéssel az Investopedia szerint az olyan tevékenységet illetik, amikor egy szervezet vagy személy úgy szerez előnyt ügyfeleinek, hogy azzal csak újraosztják a javakat, azaz semmilyen pozitív hasznot nem hajtanak a társadalomnak. Amikor például egy lobbista eléri, hogy a kormány adó- vagy más kedvezményeket adjon egy cégnek vagy ágazatnak, akkor csupán annyi történik, hogy az adófizetők pénzét átcsoportosítják más felhasználási lehetőségektől hozzájuk.

Semmit sem tudnak hozzá tenni

Bogle azért vitatja, hogy a brókerek az esetek túlnyomó részében többek ilyen járadékszedőknél, mert szerinte nem igazán tudnak semmilyen valós segítséget adni a befektetőknek. Képesek pénzügyi tanácsokat adni? - teszi fel a szónoki kérdést.

Kutatási adatokra hivatkozva azt a választ adja erre, hogy semmilyen érzékelhető értéket nem tudnak kínálni ügyfeleiknek. Nem tudják, melyik részvény, mikor drágul vagy válik olcsóbbá, melyik ágazat vagy értékpapírfajta fogja a következő vagy az azt követő évben túlszárnyalni a többit stb.

A magyarázat egyszerű: senki sem tudja a választ ezekre a kérdésekre. Van a kereskedőknek egy szűk elitje, amelynek tagjai képesek irdatlan nagy összegekkel megjátszani egy-egy szerencsés piaci történést, ami egy zsák pénzt hozhat megbízóiknak és nekik is. Óriási - mondja szarkasztikusan Bugle. A skála másik végén az olyan tőzsdeguruk állnak, mint Warren Buffett, akiknek rengeteg szám forog a fejükben. Így képesek olcsón megvenni, és az idők végezetéig megtartani azokat a cégeket, amelyek egyre többet érnek.

Nyugdíjasok, vigyázat!

Egy átlagos nyugdíjas befektetőnek azonban nem ezt az arcát mutatja a tőzsde. Ha pusztán azt szeretné, hogy legyen némi megtakarítása idős korára, akkor szembe kell néznie az igazsággal. A vámszedők pályáznak a pénzére. Nekik az az érdekük, hogy pörögjenek az ügyfél számláján a számok. (Egy hasonlattal élve: mit ér a vámszedőnek egy olyan út, amelyen nincs forgalom...?)

Bogle ezzel szemben sokszor tanácsolja azt a kisbefektetőknek, hogy ne csináljanak semmit. Válasszanak egy elég széles értékpapír-portfóliót, amelynek értéke hosszú távon a piac átlagos bővülésével együtt mozog, és üljenek benne. Aki sokat teszi-veszi piaci szempontból jelentéktelen pénzecskéjét, az biztosan veszít, mert ha véletlenül az átlagnál többet is keres néhány üzletén, az így szerzett plusznál akkor is jóval többet kifizet a brókerének.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!