A skót állatkertből származó anya és az Angliából érkezett apa féltő gondoskodással nevelik júniusban világra jött kicsinyüket. A kölyök ideje nagy részét anyjával tölti, más majomfajoktól eltérően azonban nem a nőstény hátán, hanem inkább a hasán vagy combjának belső oldalán kapaszkodik, az élesebb szemű látogatók meg is leshetik.

A sátánmajmok egyik jellegzetessége, hogy a kifejlett hímek és nőstények annyira különböznek, mintha nem is egy faj lennének. A hímek nemcsak nagyobbak, hanem a fekete alapszínükhöz feltűnő fehér-vörös álarc tartozik, míg a nőstények szürkésbarnás színűek. A még nem ivarérett hímek is a nőstényekre hasonlítanak. A hímek és nőstények tartós monogám párkapcsolatban, az utódaikkal alkotott családokban élnek. Hangjuk madárcsicsergésre emlékeztet. A hím és a nőstény "duettet énekel", ami a közöttük lévő kapcsolat és a területhatárok fenntartására szolgál.

Kapcsolódó

A fehérarcú sátánmajmok Dél-Amerika északkeleti részén, trópusi esőerdőkben élnek. Főleg a lombkoronaszinten mozognak, de időnként a talajon is keresnek élelmet. Elsősorban gyümölcsökkel, diókkal és magokkal, kisebb részben rovarokkal táplálkoznak.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint létszámuk - az esőerdők irtása és a vadászatuk miatt - folyamatosan csökken. Az angol elnevezése alapján fehérarcú sakiként is emlegetett főemlőst az európai állatkertek fajmentő tenyészprogram (EEP) keretében tartják és szaporítják eredményesen Szegeden. A felnőtté váló kölyök további sorsáról, arról, melyik állatkertbe kerül, kivel áll párba, a program vezetője dönt, többek között genetikai szempontok figyelembe vételével.