David Davis, aki a nyári parlamenti szünet után először összeült alsóházat tájékoztatta az Európai Bizottság tárgyalásvezetőjével, Michel Barnier-val folytatott minapi megbeszéléseiről, kijelentette: a további tárgyalási fordulókon a jelenleginél több rugalmasságot fog kérni az EU-tól.

Davis példaként említette, hogy az unió egyelőre nem tervezi az EU-országokban élő brit állampolgárok jelenlegi szavazati jogának fenntartását, jóllehet London egyértelművé tette, hogy biztosítani kívánja a Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgárok részvételi és szavazati jogait a brit helyhatósági választásokon.

Kapcsolódó

A brit Brexit-miniszter szerint jelentősek a nézetkülönbségek London és Brüsszel között abban a kérdésben is, hogy Nagy-Britanniának milyen további fizetési kötelezettségei lesznek EU-tagsága megszűnése után.

A brit kormány igen alaposan megvizsgálja az EU által előterjesztendő követeléseket, de a két fél egyelőre "nagyon eltérő jogi állásponton van" abban a kérdésben, hogy "ki kinek mennyivel tartozik".

Hivatalosan egyelőre nem hangzottak el konkrét összegek, de a Financial Times néhány hete közölte: számításai szerint az Európai Unió akár százmilliárd euró egyszeri bruttó befizetési igényt is benyújthat Nagy-Britanniának a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló megállapodás fejében. A londoni gazdasági napilap értesülései szerint az EU Brexit-tárgyalóinak kalkulációi egyebek mellett tartalmazzák a brit EU-tagság megszűnése utáni időszakra, 2019-2020-ra vállalt mezőgazdasági és egyéb költségvetési hozzájárulást, és az uniós adminisztratív költségeket.

A brit kormány és személyesen David Davis is azóta több nyilatkozatban határozottan leszögezte, hogy London ekkora számlát biztosan nem fog elfogadni és kifizetni.

Keddi alsóházi beszámolójában Davis azt mondta: érzése szerint az EU megpróbálja a szűk tárgyalási időkeretet arra felhasználni, hogy a brit kormányt "belehajszolja" egy megállapodás elfogadásába kilépés pénzügyi és egyéb feltételrendszeréről.

A Brexit-ügyi miniszter hozzátette: arra számít, hogy a pénzügyi kötelezettségekről folyó vita végigkíséri az egész tárgyalási folyamatot.

A brit EU-tagság várhatóan 2019 márciusában szűnik meg. A brit kormány idén márciusban aktiválta a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét, amely szabályozza a kilépési folyamatot, és kétévi tárgyalási időkeretet határoz meg. Az Európai Bizottság azonban szeretné jövő őszig lezárni a tárgyalássorozatot, hogy legyen elég idő a kilépési feltételekről szóló megállapodás parlamenti ratifikálására.